Ma szembesültem először igazán az itteni élet belassultságával. Legnagyobb örömömre az itteni Kreatívban találtam egy cikket arról hogy lesz egy kiállítás ahol a top alkalmazott fotósok saját anyagukat állítják ki. Teljesen belelkesítettem magam, gondoltam ma nyit, lesz nagy buli, vernisszázs, bor, pogi, és lehet találkozni az arcokkal, meg art buyerekkel, meg ügynökökkel, szóval izgalmas lesz. Gondoltam 7-re oda is ballagok, amikor egy normális megnyitó épp a tetőpontjára hág. Ehhez képest - sejthetitek - odamentem, rohadt messze, a halpiac és a komplikötő között egy régi kikötőépületbe, ahol csak egy plakátot találtam arról hogy, persze itt van a nagy esemény, 10-17-ig. A csütörtök a hosszú nap, akkor hétig.
Ezután visszafelé a Viaduct Harbouron keresztüljöttem, és csináltam egy kis alkonyati épületfotó sorozatot.
Csak hogy nehogy azt gondoljátok, hogy ez egy elmaradott világvégi, halszagú hely nyelvnyújtogató benszülöttekkel...
Rohadtul utálok egyedül kajálni, meg nem is szoktam, de ugye enni azt muszáj, szóval kis gasztro kitérő egy félmondatban: bárányban verhetetlenek, ez gondolom nem nagy meglepetés, de a borok (Marlborough Piot Noirt ittam) szintén elképesztően jók. Nem vagyok egy nagy borbuzi, de ilyen jót tán még fransziaorcágban se ittam.
Még a végére egy kis szolgálati közlemény, a bejegyzések alatt van kis gomb a kommenteléshez, írjatok, hogy lássam hogy nem magammal levelezgetek itten, sőt, ha feliratkoztok az RSS feedre (tudjátok, mint a fekete pólómon: RSS - Subscribe! :), akkor mindig látjátok ha van új post. Hajrá, ezér van a webkettő.
Még a végére egy kis szolgálati közlemény, a bejegyzések alatt van kis gomb a kommenteléshez, írjatok, hogy lássam hogy nem magammal levelezgetek itten, sőt, ha feliratkoztok az RSS feedre (tudjátok, mint a fekete pólómon: RSS - Subscribe! :), akkor mindig látjátok ha van új post. Hajrá, ezér van a webkettő.
5 megjegyzés:
szia dani, mondjam, hogy irigyellek? bár zélandon nem voltam, de ósztrálijában igen, és azóta is mennék vissza. sőt.
szia Zsolt, az irigykedéssel még várj egy kicsit,
majd szólok ha már lehet... :)
közben megnéztem a kiállítást, Csanáddal egy meghiúsult squashparti helyett megtekintettük. Teljesen korrekt kis anyag. Sokkal jobb volt mint amit a neten fent lévő válogatás alapján vártam. Szóval tetszett.
és végülis mennyi időre mentél ki?
... hát az attól függ hogy hogy mennek itt a dolgok. egy évre mindenképpen, de optimálisan 2-3-ra. Még nagyon az elején vagyok a munkakeresésnek is, szóval nehéz megmondani menyire vevők rám a valóságban. De remélem igen :)
drukkolok. amikor 97-ben sydneyben voltunk, akkor úgy jöttünk haza, hogy visszamegyünk. el is kezdtünk eladni mindent, de közben jött egy családi gikszer és a projekt leállt. ma is sajnálom, és titkon dédelgetem, hogy legalábbis visszamegyek oda, és ha újra jó lesz, akkor nem hagyom magam, nem jövök ide vissza. nem tudom jól elmondani, de talán érted, amikor első nap a megérkezés után este lesz és tekergeted a rádiót, és akkor ott valamit megértesz a távolságból, és hazagondolsz. és utána néhány nap és persze gondolsz haza, de valahogy olyan messze van az a haza, hogy akár ha nem is lenne. és ahol vagy, az meg olyan szinten rendben lévő és valahol legbelül azonosítható és valahogy klappolnak az illesztékek az én illesztékeimmel.... kicsit persze párizsban is így volt, még kicsibbet londonban is, de mindkettő túl közel van. szóval nekem sydney az, ami neked auckland mondjuk.
Megjegyzés küldése